„Ahogyan mi ismerjük Istent, úgy egyetlen más nép sem” – mondta Csíksomlyón, a fogadalmi búcsú szentmiséjének homíliájában. Utána szemére vetették, hogy keresztényként nacionalista. Mi volt a mondat igazi üzenete?
Én nem hallottam ilyen megjegyzéseket, de az ott elhangzó mondatok összefüggéséből nehéz is ezt kiolvasni. A létezésem, az, hogy férfinak vagy nőnek születek, hogy milyen családba, melyik nemzet tagjaként, nem rajtam múlik. A létemet ajándékként kapom. Ahogy az is ajándék, hogy az önmagamra ismerés, a világ megismerése azokkal az emberekkel együtt történik, akik körülvesznek. Ajándékba kapunk egy kultúrát, nyelvet, hagyományokat, amelyek segítenek ebben a tájékozódásban. Ezek az élmények aztán tovább vezetnek oda, hogy Istent is ki ki a saját népe imáiban, nyelvében, hagyományaiban, küzdelmeiben, gondolkodásában ismeri fel. Ez pedig igaz minden nép szülöttére. A Szentléleken keresztül pedig ez a jelenség az egyházban értékké válik. Ettől fogva más népek tagjai nem ellenfeleink, hanem a testvéreink. Az pedig, hogy valaki büszke egy nemzethez tartozására, az csak abban az összefüggésben értelmezhető, hogy egy másik néphez tartozó ember ugyanúgy büszke lehet saját gyökereire. Ez egyben a pünkösd élménye is: az lehetek, akinek az Isten megteremtett és ez érték.
Óvakodjunk a szélsőségektől?
Az sem jó, ha a saját nemzetemhez tartozásomat olyan értéknek tekintem, ami minden más értéket elfed, mert az nacionalizmushoz vezet. De azt is látjuk, hogy a saját kultúrához való tartozás megtagadása könnyen az alapértékek megfogalmazásának hiányához vezet, önismeret nélküli társadalmat szül. Amikor ma Európában arról beszélünk, hogy emberi krízis van, akkor erre gondolunk.
A nép, a nemzet, a kultúra az identitásunkhoz tartozó isteni ajándék. Ebben a tapasztalatban tágasabb szemlélethez Krisztus ismerete vezet.
Abban a történelmi korban, ami nekünk adatott, már nem az a kérdés, hogy vannak-e olyan népek, amelyek még nem ismerhetik Istent, hanem az, vannak-e népek, amelyek már nem ismerik őt. Fordulhat még ez a tendencia Európában?
Ha a társadalmi jelenségek erejét veszem alapul, azt mondom, ez az irány nem fog megváltozni. De sok esetben egy-egy pont, ami az élet realitásával szembesít egyént és társadalmat, képes kibillenteni nihilizmusából úgy a személyt, mint a közösséget. Vagyis arra számítok, hogy bekövetkezik a fordulat, akár egy prófétai esemény, akár egy karizmatikus személy által. Küszöbön állnak azok a változások is, amelyek visszahúznak bennünket az élet realitásába, gondoljunk akár a teremtett világ védelmének problémájára, az élelmiszerhiányra, vagy az energiaválságra. Ezek súlyos tényezők, amelyek rákényszerítenek bennünket arra, hogy másként rendezzük be az életünket és változtassunk az értékrendünkön – visszatérjünk Istenhez.